A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) megmagyarázza, hogy minden egyes cselekedet a szándék alapján ítéltetik meg. Ez a törvényi alapelv érvényesül általánosan minden cselekedet esetén, legyen az istenszolgálat, vagy bármilyen más emberek közötti tett, kereskedelmi, gazdasági tranzakció. Aki cselekedete által előnyt, hasznot remél elérni csupán, azt a hasznot vagy előnyt éri el, nem jár érte jutalom. Ám az, aki a cselekedete által a Magasztos Allahhoz történő közeledést igyekszik elérni, az a tette révén jutalomban részesül, még akkor is, ha csupán egy hétköznapi tettről van szó, mint evés vagy (szomjoltó) ital elfogyasztása. Ezt követőn (a Próféta - Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) példázatot adott a szándék hatásának magyarázatára nézve, a cselekedeteket illetően - ha azok formailag hasonlók is. Megmagyarázza, hogy aki a kivonulásával, az otthona elhagyásával az Urának elégedettségét igyekszik keresni, annak kivonulása törvényesen elfogadott kivonulás; jutalomban fog részesülni miatta, mivel őszinte és tiszta volt a szándéka. Ám az, akinek a kivonulása földi javakat, előnyöket, vagyont, rangot, kereskedelmi gyarapodást vagy feleséget keres, annak kivonulása csupán azt az egy hasznot éri el, amit szándékában állt elérni, nem jár neki részesedés majdan a jutalmazásból.

A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) elmagyarázza, hogy aki valami újítást eszel ki a Vallásban, vagy olyan tettet hajt végre, amire nincs bizonyított utalás sem a Könyvben, sem a Szunna-ban - az elutasítandó és nem elfogadott Allah által.

ʿUmar ibn al-Khattáb (Allah legyen elégedett vele) elmondja, hogy Gábriel arkangyal eljött a Társakhoz (Allah legyen elégedett velük) egy ismeretlen férfi alakjában. Tulajdonságai: a ruházata vakítóan fehér volt, a haja pedig sötét fekete, továbbá nem látszott semmi nyoma az utazásnak a ruházatán, sem pedig fáradság vagy por vagy kócos, zilált haj vagy rendezetlen ruházat. A jelenlévők közül senki sem ismerte őt. Midőn ők a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) körül ültek, (az idegen) a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) elé ült le úgy, ahogyan a tanuló ül le, majd kérdezte őt az Iszlámról ő pedig a fent említett alap pillérekkel válaszolt, amelyek tartalmazzák a két tanúságtételt, az öt ima pontos megtartását és elvégzését, a szegényeknek járó alamizsna pontos teljesítését azoknak adva, akik jogosultak rá, majd a Ramadán havi böjtöt, majd a Haddzs (zarándoklat) kötelező voltát - ám csupán azok számára kötelező, akik (fizikailag és anyagilag) képesek rá. A kérdező mondta: -"Igazat szóltál". A társak csodálkoztak a kérdésen, ami arra utalt, hogy láthatóan nem tudta, ám végül igaznak tartotta. Majd ezt követően a hitről kérdezte. Ő pedig a következő hat alap pillérrel (arkán) válaszolt, amelyek tartalmazzák a hitet a Magasztos Allah létezésében, a hitet az Ő Tulajdonságaiban; bizonyos tettekre csupán Ő képes, mint például a teremtés (al-khalq), egyedül Őt lehet szolgálni; továbbá (hit abban,) hogy az Angyalok, akiket Allah teremtett meg fényből, ők tisztelt hívő szolgák (ʿibádun mukramún), soha nem engedetlenek a Magasztos Allahhal szemben, az Ő Parancsai szerint cselekszenek. A hit a Kinyilatkoztatott Könyvekben, amelyeket a Küldöttek kaptak meg - ezek mind a Magasztos Allahtól származnak, mint a Korán, a Tórah és az Evangélium és a többi. Továbbá (hit) a Küldöttekben, akik továbbítják az Allah Vallását. (ilyenek, mint) Noé, Ábrahám, Mózes, Jézus, és a sorban a legvégén érkezett, Muhammad (Béke legyen mindannyiukkal) és a többi Küldöttet és Prófétát. Hit az Utolsó Napban, ami tartalmazza a halál utáni állapotot a sírban és az al-haját al-barzakhijja-t (az a köztes állapot, amit az elhunyt a sírban tölt a Feltámadás napjáig), hiszen Allah feltámasztja az embert a halál után és számonkérésben részesül; útja vagy a Paradicsomba (al-dzsannah) vezet, vagy a Tűzbe (an-nár). Hit abban, hogy Allah elrendelt minden egyes dolgot annak megfelelően, ahogyan Allahnak erről mindig is tudása volt és ahogyan az Ő bölcsessége megköveteli; az Ő szándéka és akarata szerint - ezen elrendelt dolgok úgy fognak sorban bekövetkezni, ahogy Ő rendelkezett róluk és megteremti azokat. Majd az al-ihszánról kérdezte. Ő pedig elmondta, hogy az ihszán azt jelenti, hogy a hívő úgy szolgálja Allahot mintha látná is Őt, jóllehet ez a helyzet nem adatik meg neki, így aztán úgy szolgálja a Magasztos Allahot, mintha Allah jelenlévő tanúként szemlélné őt, az első a manzilat al-musáhada (éber megfigyelés) ez a magasabb fok, a másik pedig a manzilat al-muráqaba (megtartás, betartás) állapota. Majd azt kérdezte tőle mikor fog bekövetkezni az Óra? A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) világossá tette, hogy az Óra (bekövetkeztének) tudását a Magasztos Allah Magánál tartotta, a teremtettek közül senki sem tudhatja azt, sem az arról kérdezett, sem az arról kérdező. Majd az Óra előjeleiről kérdezte őt. Ő elmagyarázta, hogy előjelei közé tartoznak a következők: az ágyasok sokasága és azok gyermekeinek sokasága, a növekvő engedetlenség a gyermekek részéről anyáikkal szemben, akiket szolgálóként kezelnek, vagy a pásztoroknak és a szegényeknek az idők végén a földi lét javakat juttat, amivel ezek büszkélkednek majd az ékes, pompás magas épületeikben. Végül a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) tudatta, hogy ő Gábriel arkangyal, aki eljött hozzájuk, hogy tanítsa a Társaknak ezt a Vallást, amely az ember veleszületett vallása (ad-dínul haníf).

A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) az Iszlámot egy szilárd építményhez hasonlította, amelyet öt oszlopa tart fenn; az Iszlám összes többi jellemzője olyan, mint az épület összes többi tartozéka, ami teljessé teszi az építményt. Az első ezen Pillérek közül: a két tanúságtétel; tanúságtétel arról, hogy nincs más jogosan imádható isten csak Allah és arról, hogy Muḥammad Allah Küldötte; e kettő együtt egyetlen Pillért alkotnak. Egyiket sem lehet elválasztani a másiktól. A hívő szolga együttesen ejti ki ezeket, őszinte hittel megvallva Allah egyedüli isten voltát (waḥdāniyyatu-Llāhi), egyedül Ő méltó az imádatra - minden és mindenki más kizárásával; e tartalom figyelembe vételével kell tetteinket irányítani; és szilárd hittel Muḥammad (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) Küldetésében és követve őt. A második Pillér: az ima elvégzése, ami nem más, mint: az öt kötelezően előírt ima elvégzése a nappalok és az éjjelek során: al-faǧru (a hajnali ima), aẓ-ẓuhr (a déli ima), al-ʿaṣru (a délutáni ima), al-maghrib (a napnyugta utáni ima), és al-ʿišā’u (a esti ima); azok kötelező előírásainak, pilléreinek és kötelező mozzanatainak betartásával. A harmadik Pillér: az előírt zakāt megfizetése; ez egy anyagiakban kifejezett imádat, amely kötelező minden olyan vagyon után, amelynek mértéke elér egy, a Vallás által, megszabott mennyiséget és azoknak adandó oda, akik jogosultak rá. A negyedik Pillér: a Zarándoklat, ami a Mekkába történő utazást jelenti és az ott tartózkodást az előírt szertartások (al-manāsiku) elvégzése céljából - ezzel is a Magasztos és a Fenséges Allah-ot szolgálva. Az ötödik Pillér: a Ramaḍān havi böjt, ennek jelentése: tartózkodás az étel és ital fogyasztásától és hasonló böjtöt megtörő dolgoktól - Allah szolgálatának céljából; kezdve a hajnalhasadásától egészen napnyugtáig.

E hagyományban a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) ismerteti Allah jogát a szolgákkal szemben és a szolgák jogát Allah-hal szemben. Allah joga a szolgákkal szemben: hogy egyedül Őt imádják és senkit és semmit ne állítsanak Mellé társként; a szolgák joga Allah-hal szemben pedig: Ő (a Magasztos) nem bünteti meg az egyistenhívőket, akik nem társítanak Mellé senkit és semmit. Majd ezt követően Muʿád mondta: Vajon ne mondjam-e el azt az örömhírt az embereknek, hogy örvendezhessenek és reményteljes boldogsággal fogadhassák ezt a kegyelmet? A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) nem engedélyezte ezt neki; félve attól, hogy ezt követően csupán erre a jóhírre támaszkodnának és elhanyagolnák a cselekedeteket.

Muʿādh bin Ǧabal (Allah legyen vele elégedett), a Próféta (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget) mögött lovagolt a hátasállatán, és így szólt neki: Ó, Muʿādh! és háromszor megismételte ezt a felszólítást, rámutatva annak fontosságára, amit mondani fog neki ezután. Minden felszólítására Muʿādh (Allah legyen vele elégedett) úgy válaszolt: "Szolgálatodra és meghallgatásodra, ó, Allah Küldötte!", vagyis: Válaszolok neked, ó, Allah Küldötte, választ válasz után, és a boldogulásért áhítozom azzal, hogy válaszolok neked. A Próféta (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget) ezt követően elmondja neki, hogy bárki, aki tiszta szívéből és nem hazugságból azt tanúsítja, hogy: "lā ilāha illā-Llāhu" azaz nincs más jogosan imádni való isten, Allahon kívül és Muḥammad Allah Küldötte, és ebben az állapotban éri el a halál, azzal a személlyel kapcsolatban Allah megtiltja a Pokol tüzét. Muʿādh (Allah legyen vele elégedett) ekkor megkérdezte a Prófétától (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget), hogy elújságolja-e ezt a hírt az embereknek, hogy ezzel jó kedvet és boldogságot okozzon nekik? A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) viszont attól tartott, hogy akkor az emberek (eme hír hallatán) csak erre fognak hagyatkozni és kevés (jó) cselekedetet fognak tenni. Ezért Muʿādh nem beszélt erről egészen a halála előtti pillanatig, félvén a tudás elrejtésének bűne elkövetésétől.

A Próféta (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget) arról tájékoztat, hogy aki azt mondja és nyelvével (szavaival) tanúságot tesz arról, hogy 'lā ilāha illā-Llāhu', vagyis: 'nincs más jogosan imádható isten Allahon kívül', és megtagad mindent, amit az emberek Allahon kívül imádnak, és mentesnek nyilvánítja magát minden más vallástól, kivéve az Iszlámot, akkor annak a pénze és a vére tiltottá válik a többi muszlim részére. Így számunkra nincs más, mint ami látható a cselekedeteiből; pénze nem vehető el, és nem ontható a vére, hacsak nem követ el olyan bűnt vagy bűncselekményt, amely az Iszlám törvényi rendelkezései szerint ezt szükségessé teszi. Allah, a Magasságos gondoskodik az elszámoltatásáról a Feltámadás Napján (Yawmu-l-Qiyāma). Ha igaz volt (a hite) az evilági életben, akkor megjutalmazza, ám ha képmutató volt, akkor megbünteti.

Egy férfi két fontos sajátosságról kérdezte meg a Prófétát (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget): arról, ami szükségszerűen a Paradicsomba történő belépést vonja maga után; és arról, ami szükségszerűen a Tűzbe történő belépést vonja maga után. A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) pedig azt válaszolta, hogy az a sajátosság, amely a Paradicsomba jutást eredményezi az az: hogy az ember úgy hal meg, hogy egyedül Allah-ot szolgálja és senkit és semmit nem társít Mellé. A másik sajátosság, amely a Tűzbe jutást eredményezi az az, ha valaki úgy hal meg, hogy a társítás bűnét követi el Allah-hal szemben, azonos rangút (nidd) állítva Allah mellé vagy hasonlatos társat (matíl) állítva Allah imádatában vagy Úrságában vagy Neveiben és Tulajdonságaiban.

Itt a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) arról tudósít: ha valaki valamit ad másnak, valami olyat, ami kizárólag Allahot illeti meg, legyen az a Magasztos Allah helyett máshoz történő fohászkodás, mástól való segítség kérés és ezen dolgok követésén hal meg az a Tűz népe közé fog tartozni. Ibn Masʿūd (Allah legyen elégedett vele) még hozzátette: aki úgy hal meg, hogy nem követ el társítást Allah-al szemben, annak útja a Paradicsomba vezet.

Amikor a Próféta (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget) elküldte Muʿādh bin Ǧabal-t (Allah legyen elégedett vele) Jemenbe, hogy szólítsa fel az élőket Allahra (az Ő szolgálatára) és tanítsa nekik a vallás alapjait. Megmagyarázta neki, hogy találkozni fog egy keresztény néppel, és készüljön fel erre, valamint először a legfontosabbra hívja őket, majd a kevésbé fontosra és így tovább. Arra utasította a Próféta (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget) Muʿādh bin Ǧabal-t (Allah legyen elégedett vele), hogy először hívja őket a hitvallásuk megtisztítására és megújítására, tanúságot téve arról, hogy nincs más jogosan imádni való isten Allahon kívül, és Muḥammad (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget) Allah Küldötte. Ez azért van, mert ezzel a tanúságtétellel lépnek be az Iszlámba. Ha ennek eleget tettek, akkor utasítsa őket az imádkozás elvégzésére és betartására, mert ez a legfontosabb kötelezettség a tiszta egyistenhit (tawḥīd) megvallása és elfogadása után. Ha már betartják rendszeresen az imádkozást, akkor utasítsa a köztük lévő gazdagokat, hogy fizessenek az-zakātu-t a vagyonuk után a köztük lévő szegényeknek. Ezt követően a Próféta (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget) figyelmeztette őt, hogy ne vegye el a legjobb tulajdonukat, e tekintetben (is) a mértékletes megközelítés a mérvadó. Aztán (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget) utasította, hogy kerülje az elnyomást (az igazságtalanság elkövetését), nehogy egy igazságtalanságot elszenvedett személy fohászkodjon Allahhoz ellene, mivel fohászát Allah azonnal elfogadja.

A Próféta (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget) arról tájékoztat, hogy az emberek közül a legboldogabb ember - aki a Feltámadás (Ítélet) Napján majd megkapja a közbenjárását - aki teljes szívből azt mondja: "nincs más jogosan imádni való isten Allahon kívül", azaz, hogy senki sem méltó az imádatra, kivéve Allah, és mentesnek kell lennie az Allahhal való társítástól és a hivalkodó képmutatástól.

A Próféta (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget), arról tájékoztat, hogy a hitnek számos ága és jellemző tulajdonsága van, beleértve a tetteket, hitbeli meggyőződéseket (iʿtiqādāt) és kijelentéseket. És, hogy a hit legmagasabb és legkiválóbb tulajdonsága annak az elmondása: „Nincs más jogosan imádni való isten Allahon kívül”, ismerve és megértve annak helyes értelmét és tartalmát és aszerint cselekedni tudva, hogy Allah az egyetlen imádni való Isten, aki megérdemli, hogy egyedül, minden más társítása nélkül imádják. És, hogy a hit legcsekélyebb értékű cselekedete eltávolítani minden olyan rosszat az útból, amely kárt vagy problémát okoz az embereknek. Ezt követően a Próféta (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget) azt mondja, hogy a szerénység (szemérmesség) a hit egyik tulajdonsága. Ez egy olyan erkölcsi jellemvonás, amely a szép megtételére és a csúnya elhagyására ösztönöz.